"De hát a macskának pont az a lényege, hogy finom, puha bundája van, amit lehet simogatni!" - gondolják a legtöbben, mégis, tenyésztők ezrei dolgoznak világszerte a szőrtelen macskafajták továbbnemesítésén.
Szőrtelen macskák egyébként mindig is voltak: a természet néha a természetes macskatenyészetekben is előáll ilyen genetikai mutációval. Természetesen normál körülmények között a szőrtelen macskáknak vajmi kevés esélyük van a túlélésre, ám 1966-ban egy tenyésztő úgy döntött, megpróbál kinevelni egy szőrtelen macskatípust. Így született meg a szfinx. Az első debüt az 1984-es párizsi macskakiállításon történt – itt állítólag a rajongók az akkoriban vetített E.T. macskamását fedezték fel benne. Való igaz, a szfinxek némileg ufószerűen néznek ki, ám tenyésztőik éppen ezt értékelik annyira bennük.
Bár „kopasz macska”-ként is utalnak rájuk, nem minden szfinx teljesen szőrtelen: a hason néha finom szőrszálak találhatók, néha az orron, a farkakon és a tappancsokon is lehet némi szőrzet. Tapintásra a szfinxeket szarvasbőrrel fedett melegvizes palackhoz lehetne hasonlítani. Gyakori kérdés, hogy „nem fázik-e a cica?”. Természetesen, kevesebb bunda kevesebb meleget jelent, de a cicák általában ügyesen kinézik maguknak a jó meleg helyeket. Udvaron természetesen nem tarthatók.
Jellemét tekintve a szfinx cica iszonyúan kíváncsi és aktív, imád a figyelem középpontjában lenni. Igazi mókamesterek tudnak lenni, így aztán a versenyeken a gazdiknak nem sok bajuk van velük, hiszen szívesen mutogatják magukat.
Emberrel, társállatokkal is békében éldegélnek.
A szfinx cicák bőrét rendszeresen gondozni kell – mosdatás, fültisztítás kötelező. Mivel kölyökkoruktól kezdve ehhez vannak szokva, ezért ezek a tevékenységek túlzott problémát nem jelentenek a cica számára. Szőrtelensége miatt a szfinxek macskaszőrre allergiás gazdiknak is ajánlhatók, természetesen ez az allergia mértékétől és típusától is függ.
egy kissé gyűrött szfinx-kölyök